Sütés

• Tortasütésnél mindig csak a tortaforma alját szabad zsírozni vagy vajjal megkenni, az oldalát soha, mert különben sütés közben a tészta középen felpúposodik.
• Ha a bejgli megreped, nem lehet szépen szeletelni. Ezért célszerű; a tölteléket hidegen kenni a tésztára. A töltelék kb. olyan vastag legyen, mint a kinyújtott tészta vastagsága, és ne legyen se túl sűrű, se túl híg.
• Szép „márványos” lesz a bejgli teteje, ha a rudakat tojással bekenjük. Fél óráig tartsuk meleg helyen, kenjük be ismét, majd hideg helyen hagyjuk, hogy a tojás megszáradjon. Mérsékelten meleg sütőben süssük.
• A darált dió vagy mák nem avasodik meg, ha porcukorral összekeverve tesszük el a felhasználásig. 

• A mandulaszemeket könnyen megszabadíthatjuk a barna héjától, ha forrásban levő vízben tartjuk néhány percig. A héj felpuhul, s könnyen kinyomkodhatók a mandulák.
• Ha a süteménybe vagy krémbe tojáshabot is kell keverni, azt mindig óvatosan, könnyedén adjuk hozzá. A habverőt nem szabad a keverőtál széléhez ütögetni, mert a habban levő levegő eltávozik.
• A vékonyra nyújtott tésztát is könnyen kezelhetjük, ha rácsavarjuk a sodrófára, majd óvatosan rágörgetjük a sütőlapra.
• A ragadós tésztát (mint például a mézes-krémes tésztája) belisztezett fólialapok közé téve tudjuk könnyedén kinyújtani.
• Hogyan lesz a fánk „szalagos”? Bő, forró zsiradékban süssük, egyszerre csak keveset tegyünk az edénybe, hogy szabadon úszkálhasson minden darab. Először azt az oldalát süssük fedő alatt, amelyik nem a deszkán feküdt, a másik felét pedig fedő nélkül.
• Fánk tésztája laza lesz, ha víz helyett sört vagy szénsavas ásványvizet használunk az összeállításhoz.
• Ha megszáradt a mézes sütemény, csomagoljuk fehér papírba, néhány percre tegyük meleg sütőbe, ettől felfrissül és megpuhul.
• A torták tésztáját csak teljesen kihűlt állapotban vágjuk fel.
• Keményebb és tartósabb marad a tejszínhab, ha felverés előtt egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk bele.
• A száraz dió újra jóízű lesz, ha néhány órára tejbe áztatjuk, lecsepegtetjük, és megszárítjuk, mielőtt felhasználnánk.
• Könnyen megakadályozhatjuk, hogy sütéskor összeessen a kuglóf. Sütés előtt állítsunk bele egy szál makarónit, ami kéményként működik.
• Nagyszerű habcsókot készíthetünk, ha egy csipetnyi sütőport teszünk a tojásfehérjékbe, mielőtt felverjük. Minden tojásfehérjéhez 2,5 dkg cukrot számítsunk. Először csak a cukor felével verjük fel, a másik felét pedig óvatosan keverjük hozzá.
• Keményebb lesz a tojáshab, ha egy csipetnyi sót, kávéskanálnyi ecetet adunk hozzá.
• Ha vajjal bekent késsel vágjuk szét a habcsókot, nem fog széttöredezni.
• A tortához készített krém nem fog összecsomósodni, és az állaga is könnyebb lesz, ha előmelegített tálban keverjük össze a szobahőmérsékletű zsiradékot és a tojásokat.
• Torták díszítéséhez gyakran használunk csokiforgácsot. Megkönnyíthetjük a munkát, ha a tábla csokoládét alaposan lehűtjük és krumplihámozóval farigcsáljuk.
• Az apróra vágott hagymát szórjuk meg egy kevés liszttel, így nem ég oda, amikor pirítjuk.
• Ha leveles tésztát készítünk, nem kell bezsírozni a sütőformát, hanem hideg vízzel kell leöblíteni. Így a gőzölgő víz megemeli, szinte könnyűvé teszi a tésztát. Amikor a leveles tésztát sütés előtt felvert tojássárgájával megkenjük, nem szabad, hogy lecsorogjon a tészta szélén, mert rátapad és nem hagyja felemelkedni.
• A sütemények tésztáját mindig ugyanabban az irányban nyújtsuk, mert különben nem egyenletesen fog megkelni.
• Ha a forró puding tetejére kevés porcukrot szórunk, nem fog megbőrösödni.
• Úgy lehet meggyőződni róla, hogy az élesztő még elég friss, hogy egy kis darabkát forró vízbe kell tenni. Ha le süllyed az edény aljára, már nem használható.
• Ha nincs elég sütőporunk otthon, 3-4 kanál rummal helyettesíthetjük. Az alkohol majdnem annyira felhúzza a tésztát, mint a sütőpor.
• Amikor csokoládét olvasztunk, vagy süteményt, szószt készítünk vízfürdőben, mindig ügyeljünk arra, hogy a kis edény ne érjen bele a nagyobb edényben forró vízbe, hanem csak a vízgőzbe, mert így a hő egyenletesen oszlik el.
• A vadhúsokat ne forrázzuk. Hideg vízben alaposan áztassuk ki. Annyiszor váltsuk a vizet, míg végül már nem lesz véres.
• Vadhúst célszerűbb fedő nélkül főzni. Igaz, hogy így tovább tart a főzés, de csak annyi vadíze marad az ételnek, ami még kellemes.
• Ha tepsiben sütjük a vadhúst, színével lefelé kezdjük sütni, és mikor már félig megpuhult, fordítsuk át a másik oldalára. Akkor jó a hús, ha pirosas világosbarna színű, és ha a végét késsel megvágjuk, az szétesik.
• Porhanyósabb lesz a vadhús, ha 2-3 napra olajos vagy ecetes-zöldséges páclébe tesszük.
• A vadszárnyasok tollát hidegen kell kitépni, nem kell forrázni, mint a háziszárnyasokat. Utána kellemesen meleg vízbe téve a bennmaradt tokok fellazulnak és könnyen tisztítható lesz a bőr.
• A vadnyúl húsa akkor lesz igazán ízletes és zamatos, ha hőmérséklettől függően érleljük: 2-6 fokon 3-6 nap; 16-18 fokon 2 nap.
• Ha a vadszárnyas korát nem tudjuk megállapítani, előbb gyengén sós vízben főzzük félpuhára, s csak utána kezdjünk hozzá a sütéshez.
• A friss halat a szeméről, a kopoltyú pirosságáról lehet megismerni, és arról, hogy a hal húsa rugalmas.
• A szálkás halat felbontás után éles késsel sűrűn vagdaljuk be (irdaljuk), így a vékony szálkákat is átvágjuk, és jobban át is sül.
• Az édesvízi halakat könnyebben tudjuk lepikkelyezni, ha egy pár pillanatra forró vízbe mártjuk.
• A kellemetlen halszagot eloszlathatjuk, ha a főzővízbe egy kevés tejet öntünk.
• A vadszárnyasok mellehúsát mindig spékeljük meg vékony szalonnacsíkokkal.