Az albán konyha és étkezési szokások

Mivel Albánia mediterrán klímájú ország, konyháját sokféle hatás érte történelme során. Ezek közül felsorolható a bizánci, a szerb, a bolgár, az olasz hatás, a dalmát városokkal való érintkezés és természetesen legerősebb a természeti környezet hatása.

A tengerből halat, rákot, kagylót, a köves, sziklás, hegyoldalakon zöldségeket, gyümölcsöket, olívabogyót termelnek. A húsok közül a legkedveltebb a juh- és a kecskehús. Az albán konyhát természetes, egyszerű ízek jellemzik.

Az étkezés ezekben az országokban a meleg éghajlat miatt 1-2 órával eltolódik. A reggelire nem fektetnek nagy hangsúlyt. Sok erjesztett tejterméket, joghurtot, kefirt, juhsajtot, kecsketúrót fogyasztanak. Délben néhány órás pihenőt tartanak. Náluk a legfontosabb étkezés az esti étkezés.

A lengyel konyha és étkezési szokásai

A lengyel konyhára hatott az orosz konyha, a zöldségfélék, elsősorban a káposzta fogyasztását illetően.

Lengyel levesek a borscs, a scsi, a különféle aludttejes, uborka és céklalével készített hideg levesek tojásbetétekkel. Marhahúsból többféle húslevest is készítenek, de a sertésfejet, és a lábat is felhasználják. Készítenek sör-, lencse-, sárgaborsó leveseket füstölt hússal, valamint hal-, és ráklevest.

Meleg előételeik főleg burgonyából és zöldségekből készülnek, ezeket vajban pirított zsemlemorzsával és tejföllel tálalják, ami lényegében nem más mint az az úgynevezett lengyeles főzelékkészítési mód. Meleg előételeket belsőségekből is készítenek, velő, máj és az orosz konyhához hasonlóan tésztaételeket, tojásételeket is. Felhasználás előtt a húsokat pácolják. Az egybesült húsokat gyakran töltik. A lengyel hagyományos húsvéti fogás a töltött malac, amit libamájas, szarvasgombás főtt metélttésztával töltenek, és készítenek gombás, májas, velős és egyéb töltelékeket is.

Jellegzetes ételük a bigos, ami a magyar székelygulyáshoz hasonlít. Káposztába különféle húsokat főznek (tyúk, kacsa, sertés), ezt előételnek, és főételnek egyaránt tálalják. Bő választékban találunk náluk halételeket, a tengeri és az édesvízi halakból készült ételeket. Nemzetközileg is ismert klasszikus ételük a Sole filé Walewska módra, ami a párolt halszeletek rákhússal és mornay mártással való megpirítását jelenti.

Köretként sok burgonyát, zöldségeket, káposztát, száraz hüvelyeseket és gyümölcsöket fogyasztanak. Közkedvelt a citromos, az olajos, a tejfölös nyers és főtt saláta.

Desszert kategóriában a lengyeleknél vajas, gyümölcsös süteményeket, kompótokat, nyers gyümölcsöket fogyasztható. Világhírűek a nagymennyiségű ital fogyasztása miatt, kedvelik a vodkát, a borpárlatokat, a sört és a jó minőségű borokat. A lenygael reggeli nem különösebben kiadós, ebédre levest fogyasztanak, vacsoránál általában hideg előétellel kezdenek. Gyakran fogyasztanak teát ebéd és vacsora végén.

A török konyha és étkezési szokásai

A török közrejátszodtak abban, hogy Magyarországra eljusson a paprika, a paradicsom, elterjedjen a kávéivás szokása.

Törökország lakosságának tulnyomó része mohamedán, ez határozza meg az étkezési szokásokat. Sertéshúst, sertészsírral készült ételeket nem esznek. Legfőképp halat fogyasztanak, amit az utcai árusok roston sütve majdnem minden utcasarkon kínálnak, az éttermekben pedig rákok, kagylót, tintahalat, kardhalat is választhatunk különféle módon elkészítve. Előételként a tengeri termékek mellett pástétomokat, kolbászkákat, kaviárt fogyasztunk náluk. A törökök a kaviárt finomra vágott uborkával tálalják.

Leggyakoribb húsféle náluk a bárány-, az ürü-, a kecske-, a vad- és a tyúkhús. Nagyon szeretik a nyárson és roston sült ürühúst, és az ebből készült rablóhúst a sis-kebabot. Jellegzetes a darált birkahúsból, burgonyából, paprikával, paradicsommal, joghurttal készített muszaka (ami lénygében görög eredetű étel), valamint az ugyancsak birkahúsból készített rizottószerű fűszeres, rizses étel, a piláf. Ételeiket elégé fűszerezik. Fűszerezéshez felhasználják a vöröshagymát, a fokhagymát, a borsot és a savanykás joghurtot.

Sokat fogyasztanak a zöldségekből: paprikát, paradicsomot, articsókát, padlizsánt, babot, tökféléket, parajt, káposztát. Fontos táplálékuk a rizs, amit köretnek készítenek, és sok más ételüknek alapanyaga, mint például a piláf.

Törökországban kiváló gyümölcsök teremnek (mivel eléggé kedvező az éghajlat): füge, dinnye, eper, szőlő, körte, stb. A mazsola az egyik legfontosabb exporttermékük az export cikkek listáján. Legismertebb pálinkaféléjük az édeskés, ánizsos Raki. Vannak jó minőségű vörösboraik is.

A törökök szeretnek jól, komótosan étkezni, kellő időt szánnak minden fogásra. Délben 3-4 óra ebédszünetet tartanak, amit a meleg éghajlat indokol. Portugáliában is eképp tesznek, délben senkit nem találni az utcákon, kivéve a turistákat, kiknek ideje nem engedi meg a henyélést. A forró, déli órákban pihennek, a munkát a délutáni, esti órákban folytatják.

A kávéivás valóságos szertartás náluk. A porfinomságúra őrölt kávét speciális edényben főzik cukorral együtt. Fontos, hogy a felszolgált kávén hab legyen. A kitöltött kávéval együtt a csészékbe kerül egy kis zacc is, a török kávé így az igazi. Románia déli részén is megtalálható ez a szokás. Az étkezés utáni dohányzás is elmaradhatatlan.

Az indiai konyha

A hindu és mohamedán vallási előírásoknak megfelelően az indiaiak sertéshúst és sertészsírt nem fogyasztanak, és alkoholtartalmú italokat sem. Egyes vidékeken a vallási előírások betartása olyan szigorú, hogy ott melegvérű állatok húsát egyáltalán nem fogyasztják, a lakosok közül nagyon sok a vegetáriánus.

A húsok közül az ürü-, a bárány-, a kecske-, a szárnyas-, a hal-, a rák-, a vadhúsokat fogyasztják. Ezeket nagyon sokféle fűszerrel, mártásos raguként készítik el. Zöldségféléket is fogyasztanak, legfőbb táplálékuk azonban nekik is a rizs.

A kínai konyha

Rendkívül népszerű az egész világon. Az is elmondható róla, hogy nagyon változatos. Egy ősrégi monda szerint, a kínai császár szakácsának levágták a kezét, ha ugyanazt az ételt egy évben kétszer tálalta. Mig az egyszerű nép főleg rizst evett, a császári udvar, a mandarinok étkezése igencsak fényűző volt. Fapálcikákkal és porcelánkanállal étkeznek, ezért ételeiket apróra összevágva készítik el. A kis tálkákból és csészékből, melyekben tálalnak, egy étkezéskor hat-nyol is az asztalra kerül. Egy-egy étkezés még hétköznap is 8-10 fogásból állhat, de egy fogásnak számít a rizs fűszerezve, mártással, más-más étel ugyanaz a rizs rákkal vagy hallal fogyasztva. Egy étkezéskor sem hiányozhat a szójamártás, amely lehet sós és savanykás ízű. Langyos rizsbort, édeskés borokat, világos sört és keserű zöldteát isznak.

Ünnepi étkezéskor felváltva tálalják a hideg és meleg ételeket, sült vagy párolt sertés-, szárnyas-, bárány-, hal- vagy vadhús ételhez 3-4 féle mártást tálalnak. Kínában megszokott húsféleség a kígyó, a fiatal krokodil, a cápauszony. Egyik kedvenc csemegéjük a száznapos tojás volt. A sivatagban kb. három hónapra földbe ásták a tojásokat. A forró homok és a napfény kiszívta a nedvességtartalmát, a visszamaradt penészszerű, sajátos anyagot fogyasztották el. Ezt az ételt most is fogyasztják viszont már márképp készitik el. Speciális helyeken tárolják a tojást, amig el nem éri azt a bizonyos minőséget. Nekünk ez nagyon megrázó, mivel nagyon kellemetlen szagú és ízű, nekik viszont ínyencfalat. A fecskefészeklevesnek Délkelet-Ázsiában negyvenféle készítési módját ismerik. Kínában az édességek is falatkákból állnak, fogyasztásuk előtt sűrű uborkalevet szolgálnak fel. Az étkezések befejező fogásaként forró levest esznek.

A japán konyha

Sok hasonlóságot mutat a kínai konyhával. A hal, a rák néptápláléknak számít, az algát is felhasználják és sok rizsből készült ételt fogyasztanak. Sok gyümölcsöt esznek és fontos termékük a szójabab. Szójaolajat, szójacsírát, szójamártást is sokat használnak fel.

A leveseket lakkozott fatányérban, fedővel letakarva szolgálják fel. Étkezéseiket leves helyett hideg vagy meleg előételekkel kezdik. A borjú-, sertés-, marha-, juhhúst legtöbbször darálva, aprítva, szeletelve, valamint angolosan készítik el. A húsok mellé szójamártást, köretként rizst, zöldségeket és olasz tésztákat tálalnak. Ételeik elkészítéséhez vajat, faggyút, olajat használnak.

Híres ételük a tempura. A metéltre vágott, fűszerezett zöldségeket, az ugyancsak metéltre vágott hal-, szárnyas-, egyéb húst speciális tésztába mártják és bő forró zsiradékban ropogósra sütik. A különböző olajos öntetekkel ízesített zöldsalátákat igencsak kedvelik.

Utolsó fogásként gyümölcsöket, gyümölcskészítményeket, sajtot fogyasztanak. Egyik befejező fogásuk a "narancscsésze", amely narancshéjban narancslé, szilvadzsem, krémsajt vagy a különleges likőrükkel készített Ginza parfé.

A Japán nemzeti ital a szaké, a rizspálinka. De fogyasztanak sört és pezsgőt is továbbá szinte a világ minden részéről importálnak italokat.

Nagyon fontos számukra a reggeli és az ebéd. Reggelire a rizs mellé főként levest, halat, savanyúságot, főtt tojást fogyasztanak. Délben a választék valamivel szélesebb. A főétkezés a japán ember számára a vacsora. Ilyenkor sok ételt szolgálnak fel. Az étkezés befejezésekor zöld teát fogyasztanak, ez az éttermekben ingyen van.