Fôleg lomberdôk, bükkösök, tölgyesek, ritkábban fenyves erdôk talaján terem, seregesen.
Különlegesen kellemes aromájú, ehetô gomba.
Megjelenik már júliusban, de tömegesen inkább a kora ôszi idôszakban terem.
Termôteste nem tagolódik kalapra és tönkre. Lefele vékonyodó tölcsérhez, trombitához hasonló, pereme lebenyesen, hullámosan, szakadozottan kifelé hajlik vissza.
Magassága ritkán haladja meg a 7 cm- t, szélessége 2-5 cm.
A trombita belsô része szürkésbarna, kormosszürke.
Nedves idôben sötétebb, feketés, lilás árnyalatú.
Felületét gyakran apró pikkelyek, pelyhek borítják.
Termôrétege a tölcsér külsô részén található.
A lemezek helyett sima, bársonyos redôk futnak le az igen rövid tönk aljáig.
Színe a kalapnál világosabb hamvasszürke, idôsebb korban a spóráktól fehéresen deres.
Húsa vékony és szürkésfekete színű.
Fiiatalon igencsak törékeny, késôbb rugalmassá alakul.
Nincs jellegzetes szaga, íze fôleg az idôsebb példányoknál enyhén fanyar.
Figyelem: Összetéveszthetô a hasonló színû, szintén ehetô szürke rókagombával, amivel együtt teremhet, de az nem annyira tölcséresedô, tömör tönkû, és termôrétege erezetten ráncos.
Hasonlít hozzá közeli rokona, a világosabb színû áltrombitagomba, amelynek hasonló étkezési értéke van. Mérgezô gombával nem téveszthetô össze.
Felhasználható önállóan, salátának, majonézesen, kitûnô téli savanyúságnak vagy összekeverve más gombákkal.
Nagyszerûen szárad, feláztatva ugyanúgy elkészíthetô, mint nyersen.
Gombaport is készíthetünk belôle körítések, húsok, levesek fûszerezéséhez.
________________
Forrás: Népujság, Augusztus 10, 2010, Málnási András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése