2011. szeptember 11., vasárnap

Új tervek

Múlthét végén nagyszüleim házánál voltam és rátaláltam Nagymamám receptgyűjteményére. Nagy volt az öröm, mert volt közte egy eredeti Váncza kincses receptkönyv, egy 1929-ben Kolozsváron kiadott szakácskönyv és egy másik is, ami ugyancsak háború előtti. Késő este volt már, úgy 10 körül lehetett. Ültem az ő szobájában, kb. 60 éves bútorokkal körülvéve, és olvasgattam a recepteket, amik többnyire egy – egy papírfecnire, boríték hátára vagy akár egy újság szélére voltak lejegyezve sok – sok évvel ezelőtt. Körülöttem a néma csend uralkodott és a recepteket olvasva visszamentem én is azokba az időkbe, amikor még a hiper – szuper robotgépekről szó sem volt, mindent kézzel végeztek. Eszembe jutott amit Édesapám mesélte, hogy néha megkérte a Nagyi őket, hogy segítsenek kikavarni a vajat a cukorral, és ez a művelet egy órát vett igénybe. Aztán olvasás közben találtam olyan receptet is, amiben két óra kavarás volt lejegyezve. Na azok voltak az idők! Most már ott tartunk, hogy betesszük a gépbe a hozzávalókat, megnyomjuk a gombot, elmegyünk otthonról és amikor visszajövünk, már kész a kenyér. Akkor tényleg művészet volt sütni – főzni, annál is inkább, mert a háború utáni években nagy volt a szegénység és olyan, hogy: „ha nem sikerül, majd sütök másikat” nem nagyon volt lehetséges, ráadásul nem voltak kész és félkész hozzávalók sem, mindent házilag kellett elkészíteni (főleg vidéken).
Fantasztikus időutazás volt ez nekem. Kb. éjfélig olvasgattam anélkül, hogy észre vettem volna mennyire repül az idő. Sok hasznos receptet találtam, vannak egyszerűbbek, vannak kicsit bonyolultabbak is, van köztük olyan, amire már manapság semmi szükség, de mint történelem, nagyon értékes számomra.

Innen jött az elhatározás, hogy megpróbálom a nagy részét elkészíteni, a blogon megörökíteni és megosztani veletek is. Lesz olyan recept, amit nem fogok elkészíteni, ezért fénykép sem lesz, de közzé teszem, mert számomra értékes. Két új címkét szeretnék bevezetni, az egyik a Váncza recept lesz, a másik pedig a Nagymamám gyűjteményéből címet fogja viselni.



Utánanéztem a Váncza receptes könyvnek, láttam, hogy ami nekem van az az egyszerű, vékony változat. Létezik egy másik is, egy piros kötésű. Engem érdekelne, ha valakinek kettő van belőle és az egyiktől megválna, kérem értesítsen.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kíváncsi leszek ezekre a receptekre, engem is érdekelnek a régebbi dolgok! :)

Mrita írta...

Fantasztikus lehetett időutazást tenni ennyire régi receptekkel. Várom nagyon, hogy megoszd velünk. Köszi Mrita.

Gerdi írta...

Nekem lapok vannak csak a Váncza receptes könyvből, két kishúgom kezébe került s széttépték. Anyukám megmentette, amit lehetett, én őrzöm az összeragasztgatott lapokat. Már sütöttem is belőle, egy fent is van a blogomon (császárfánk). Nem tudom, hogy a vékony vagy vastag változat tulajdonosa vagyok de a világért sem válnék meg tőle:-) Nagyon jó ötlet a Nagymamád receptjeit elkészíteni, kíváncsian várom.

marcsis írta...

Nekem nagymama-korabeli Dr Oetkeres receptkönyvem van, aminek rátaláltam az újabb kiadására is. Már teszteltem a farsangi fánkot!Írtam is róla! Na és a nagyim saját kézzel írt receptes füzete az almás pitével...igazi kincsek ezek!
Várom a recepteket!
Marcsi