Rendkívül népszerű az egész világon. Az is elmondható róla, hogy nagyon változatos. Egy ősrégi monda szerint, a kínai császár szakácsának levágták a kezét, ha ugyanazt az ételt egy évben kétszer tálalta. Mig az egyszerű nép főleg rizst evett, a császári udvar, a mandarinok étkezése igencsak fényűző volt. Fapálcikákkal és porcelánkanállal étkeznek, ezért ételeiket apróra összevágva készítik el. A kis tálkákból és csészékből, melyekben tálalnak, egy étkezéskor hat-nyol is az asztalra kerül. Egy-egy étkezés még hétköznap is 8-10 fogásból állhat, de egy fogásnak számít a rizs fűszerezve, mártással, más-más étel ugyanaz a rizs rákkal vagy hallal fogyasztva. Egy étkezéskor sem hiányozhat a szójamártás, amely lehet sós és savanykás ízű. Langyos rizsbort, édeskés borokat, világos sört és keserű zöldteát isznak.
Ünnepi étkezéskor felváltva tálalják a hideg és meleg ételeket, sült vagy párolt sertés-, szárnyas-, bárány-, hal- vagy vadhús ételhez 3-4 féle mártást tálalnak. Kínában megszokott húsféleség a kígyó, a fiatal krokodil, a cápauszony. Egyik kedvenc csemegéjük a száznapos tojás volt. A sivatagban kb. három hónapra földbe ásták a tojásokat. A forró homok és a napfény kiszívta a nedvességtartalmát, a visszamaradt penészszerű, sajátos anyagot fogyasztották el. Ezt az ételt most is fogyasztják viszont már márképp készitik el. Speciális helyeken tárolják a tojást, amig el nem éri azt a bizonyos minőséget. Nekünk ez nagyon megrázó, mivel nagyon kellemetlen szagú és ízű, nekik viszont ínyencfalat. A fecskefészeklevesnek Délkelet-Ázsiában negyvenféle készítési módját ismerik. Kínában az édességek is falatkákból állnak, fogyasztásuk előtt sűrű uborkalevet szolgálnak fel. Az étkezések befejező fogásaként forró levest esznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése